Az első peca nem a sok megfogott halról fog szólni. Mégis örömpecának nevezem,mert sok kapásom volt és ami nekem a legfontosabb több akcióm is volt felszíni csalikra. Sokszor ennyi is elég. Nekem. Többször írtam már, hogy nagyon szeretek felszínizni. Hosszú ideig csak barátkoztunk, erőltettem, de nem nagyon hittem bennük. Aztán először a nappali balinozásban sikerült az áttörés, aztán jöttek az éjszakai harcsák, balinok, jászok és onnantól kezdve vitathatatlanul ez lett a kedvenc módszerem. (pedig nehéz rangsorolni, de számomra veri a villantós csukázást és az éjszakai süllős wobblerezést is) Aki már fogott így halat, annak nem kell leírni, milyen az, amikor a csalit megszámlálhatatlan módon éri az attak, méterekre kirepül, vagy csak egy pici burványban eltűnik, megsorozza a hal, vagy egyből aggresszív kapással leszívja a műcsalit. Akinek meg még nem volt szerencséje felszínis halat fognia, annak meg azt tudom tanácsolni, hogy dobálja, próbálgassa a topwatereket és az első hal után valószínűleg menthetetlen lesz! :) Viszont a csukázásban ritkán van alkalmam használni ezeket a csalikat. Nem nagyon járok olyan vizeken, ahol eséllyel lehet őket bevetni. És ugyan mindig próbálgatom a Duna holtágain, mellékágain is, de idáig összesen két csukát fogtam így. Ezek sajnos nem felszíni csalis pályák. Mondjuk mindkettő szép volt, de rengeteg dobás volt benne, mire kijött ez a két hal. Egy jó villantó, vagy gumi százszor eredményesebb, de néha bejön. ;)

 

Tovább»